Mikor kezdtél el verseket írni?

Talán nincs olyan kisiskolás, aki ne kezdett volna el rigmusokat írni, én is olyan 5. osztályos lehettem, amikor az első vicces „versképződményeimet” megírtam a tanáraimról, amit iskolai év végén elő is adtam az évzáró keretében. Ez abban a pillanatban hagyománnyá is érett, mert érettségiig minden év végén „megemlékeztem” az épp aktuális tanáraimról vicces-vers formában. Érdekes volt látni, ahogy én is nőttem és fejlődtem, úgy ezek a versecskék is egyre szofisztikáltabbak, érettebbek lettek. Emellett természetesen születtek a „komolyabb” versek is, 13 éves koromban szavaltam először otthon, Csokalyon, a református templomban a saját versemet.

Ez az érdekes kettősség mai napig elkísér, a humoros, jókedvű gondolatok kiírása magamból, és a hitéleti kérdések boncolgatása, ami gyakorlatilag nem más, mint Isten (ez csak a klasszikus keresztyéni megnevezés részemről, de bárhogy nevezhetjük ki-ki a maga meggyőződéséből fakadóan) megismerése, felvillanása minden mögött a látható világban, amiben élünk. E mellett egyszerűen nem mehetek el szó nélkül.

A legtöbb költőt valamilyen belső hang vezeti az íráshoz. Téged mi inspirál arra, hogy alkoss?

Nem mondanám, hogy belső hang, de tény, hogy hitemből fakadóan napi kapcsolatban vagyok Istennel, mondhatnám, hogy egész nap imán keresztül chatelünk.  Ezért rengeteg inspirációs tényező akad, született már vers úgy, hogy hallgattam a tiszteletesünk prédikációját, és egy általa felvázolt kép adta az alapokat, egy beszélgetés, egy természeti jelenség, bármi megihlet tizedmásodperc alatt.

Összefoglalva azt mondanám, mint az újságírók, hogy a téma az utcán hever. A versírásnál szintén csak le kell hajolni érte, és ami fontos mindig nyitott szívvel kell járni. Utóbbi nem olyan egyszerű.

Mit adott Neked a versírás? Egyáltalán, változtál az írás által, vagy csak a gondolataid, érzéseid lejegyzéseiről van szó?

Változtam, igen, az írás fejlődési segédeszköz is számomra. Ha csak lejegyzetelném a hit, Isten, ember köré gyűlt gondolataimat, érzéseimet az még nem lenne vers abban a formában, ahogy én elképzelem. Mindig addig forgatom, keresem a megfelelő szavakat, hogy a lehető legkevesebb szóval, a lehető legtöbbet tudjam elmondani.

Amikor pedig semmi nem akar összeállni, vagy olykor nehéz a döntés, esetleg menekülhetnékem is van, akkor az írásba szoktam kapaszkodni.

Nemrégiben jelent meg köteted, „A Te Igéd nekem” címmel. Mennyi ideig készült a könyv, és mi alapján rendezted a műveidet?

Gyakorlatilag próbáltam a legjobbakat összeválogatni, egy bemutatkozó kötet erejéig, úgy, hogy nem kértem semmilyen szakember, kritikus tanácsát, mert ez egy nagyon szubjektív műfaj. Úgyis az olvasó dönti el, hogy volt az egésznek értelme, vagy nem. Ahogy az Előszó helyetti pár mondatos ajánlóban írom, ha csak egyetlen vers lesz az, ami az olvasóban érzelmi reakciót vált ki, akkor nekem már megérte!

A kötetben lévő versek legidősebbje már 18-20 éves, a legfiatalabb pedig pár hónapos, a „Megtérés”-től az „Utolsó ítélet”-ig vannak rendezve, ezen belül pedig igyekeztem egy érzelmi-logikai láncra felfűzni őket.

Már 3 évvel ezelőtt nekifutottam, hogy kiadom, eredetileg egy vékonyka füzetecskére gondoltam 33 verssel, ami szimbolizálta volna Jézus Krisztus földi életéveit, de úgy éreztem még nem jött el az idő. Aztán 2 évvel ezelőtt ismét felötlött bennem a vágy erre, de még mindig éreztem, hogy nincs itt az idő.

És pontosan egy éve, tavaly novemberben, jött el a „na, most!” Facebookon meghirdettem, hogy önkéntes alapon grafikust keresek, aki illusztrálná a verseket, fontos volt, hogy nem arra van szüksége ezeknek a verseknek, hogy Jézust a kereszten lerajzolja, hanem inkább érzéseket rajzoljon.

Senki nem jelentkezett, kivéve egy Magyarországról Nagyváradra ideiglenesen áttelepült hölgy, Gróf Alinka, aki mandala-típusú ceruzarajzokat készít. Mintha ezekhez a versekhez teremtették volna a rajzokat, úgy illeszkednek!

Aztán pár hónap múlva, pontosan ez év május 19-én, szülőfalum református templomában istentiszteletet követően, ünnepi keretek között megtörtént az első könyvbemutató.

Kiknek ajánlod a kötetedet, és hol lehet megvásárolni?

Mindenkinek és bárkinek, aki keres valamit, de ő maga sem tudja mit, és azoknak is, akik már megtalálták, csak épp kíváncsiak arra, hogy más, jelen esetben én, milyen szemmel nézem azt a bizonyos „felsőbbrendű segítő erőt”, az Istent, ami, aki mindannyiunk mögött, fölött áll, és ami a legfontosabb, bennünk él. Csak aktiválnunk kell!

Sokakban nem alakul ki a szeretet az irodalom, és azon belül a versek iránt. Szerinted hogyan lehetne jobban megszerettetni a versolvasást a fiatalabb generációval?

Ez a trend mintha most változna, való igaz, hogy egy speciális része az irodalomnak a vers, és vannak könnyebben és nehezebben érthető versek, az enyémek – mások elmondásai alapján – súlyosak, nem a reggeli kávéhoz valók, mert elgondolkodtatnak. És lehet, hogy többször is neki kell futni egy-egy versnek.

Én most speciel azt csinálom, hogy megpróbálok a kulturális csapatommal együtt, – akik önként részt vállaltak a könyvbemutatóimon – a lehető legtöbb helyre, faluba, városba, egyházközségbe eljutni, határon innen és túl, hogy élőben vigyük el a verseket.

Vannak megzenésített versek, és párhuzamosan felolvasásra kerül u.az a vers. Óriási a kontraszt, teljesen mást mond élőszóban és megzenésítve, ezt nem én mondom, hanem azok az emberek – idősebbek, fiatalabbak -, akik részt vesznek ezeken az alkalmakon, és utána a beszélgetés során odajönnek, és elmondják, hogy hát ők valójában szeretik a verseket, csak hát rég kerültek közeli kapcsolatba, mert … és itt jönnek a kifogások.

Úgy gondolom, ha már eddig eljutott valaki, hogy felismeri, milyen jó lenne újra verseket olvasni, akkor egyáltalán nincs minden veszve.

Kik a kedvenc költőid?

Őszintén megmondom nincs ilyen, mert mindenevő vagyok, mindenkitől, de ha mégis szűkítenem kellene a kört, akiknek a gondolatvilága közel áll hozzám: Reményik Sándor, Sík Sándor, Dsida Jenő, Kun Magdolna.

Mit tanácsolsz azoknak, akik mostanában szeretnének elkezdeni verseket írni?

Ki kell írni mindent, ami jön, és az sem gond, ha a fióknak írjuk, mert úgyis az esetleges színrelépés után a későbbi olvasó, a történelem fogja értékelni az alkotásokat, erre utólag már nincs ráhatásunk. Számtalan példát mondhatnánk erre.

Hol lehet nyomon követni az új alkotásaidat?

2015-ben indítottam a kifejezetten istenes témájú verseket gyűjtő és publikáló weboldalam, az istenesversek.hu-t, ahol néhány, a kötetben is megjelenő versek között lehet olvasgatni, és ezen az oldalon, aki magával szeretné vinni abban különleges, már-már szakrális formában is, amit könyvnek nevezünk, megrendelheti.